1997-ben találkoztunk először. Mindkettőnket felvettek a székesfehérvári Teleki Blanka Gimnázium angol nyelvi hatosztályos képzésére, ahol 3 évig nem álltunk szóba egymással.

 

Ági: "Nagyszájú pukkancsnak tartottam, mert sokszor körbeállták a lányok, nyomta a dumát nekik és ők röhögtek.

 

Azért egyik osztálykiránduláson megnéztem magamnak, de semmi több."

 

Gergő: "Szavát sem lehetett hallani, csendes, visszafogott, mindenből ötös tanuló volt. De havonta mindenki fizetett neki, mert ő kezelte az osztálypénzt.

 

Az egyik nyári szoknyájában egyszer végigmértem, de hát akkor is magába fordulva olvasott valamit szünetben és ette a tízóraiját."

 

Aztán 9. végén (2000. június 5.) egyik angolórán helyettesítés volt, és tananyag helyett párokban játszottunk. Véletlenül egymás mellé kerültünk. Mivel a következő óra elmaradt, a beszélgetést folytattuk.

 

Ági: "Bár osztálytársakként nehéz volt szerelmespárt játszani, de állandóan verseket írtunk, kilométereket sétáltunk és jártuk a könyvesboltokat.

 

Gergő: Minden novemberben szakítani akart. Na jó, csak az első két novemberben…"

 

2003 óta Budapesten élünk. Az első egyetemi évet külön töltöttük, 2004 szeptembere óta lakunk együtt.

 

Ági: "Hiába ismersz valakit 3-4 éve, az együttlakással ismeretlen dolgok lépnek az életedbe. Kefir, fűszeres ételek, földön alvás, rendszeres sportolás, más életritmus. Ő keveset járt be az egyetemre, ugyanakkor vizsgaidőszakban 2 hónapot tanult egyhuzamban. Azóta is sokszor furcsán működik: akkor dolgozik, amikor alszom, és akkor se alszik, amikor dolgozom.

 

És el kell viselni a mellékhatásokat. Ha leejtettem egy tejfölt a boltban, mire az kicsit kiszakadt, nem vihettem vissza, mert azt mondta, hogy: „kárviselés”, és meg kellett venni a jog nevében.

 

Vasalni nem tud, táncolni nem szeret, a csillagok nem érdeklik. Viszont szeret mosogatni, el lehet vinni kirándulni. Ha főzök, méltóztatik felügyelni a fűszerezést. Passzívan szinte képtelen pihenni, mert szerinte az aktív pihenés az igazi, mondjuk 10 kilométert futni 30 fokban vagy 3-4 órát tollasozni."

 

Gergő: "Mindig eszik, mindig éhes és nem több 52 kilónál – érthetetlen. Ahogy az is, hogy otthon imádnivalóan feledékeny, munkában meg helyén van az esze. Ha dühösen eltalálja, jó a fonákja tollaslabdában, és gyorsan gokartozik. Olyan biológus, aki csak sejti, hogy a dél-amerikai óriáshangyász Dél-Amerikában él, de molekuláris szinten páratlan.

 

Nem értem, hogy a kefirt miért említi, hiszen képtelen magában megenni. Nem úgy a dinnyét, mert abból testméretét meghazudtoló mennyiséget tud elfogyasztani. Muszáj felvágnom a hagymát, ha épp kipróbáljuk valamely főzőötletét – amiben a jázminrizsnek többnyire szerepelnie kell –, mert tüneményesen gyorsan könnyezik tőle.

 

Elsőrangú navigátor és térképész, ha megyünk kirándulni. Erre azért van szükség, mert néha a helyszínen találja ki az útirányt. Látszik, hogy biológus, amikor lelkendezve megáll apró, színtelen-szagtalan növénykék mellett és ismerősként üdvözli őket."

 

Idestova 27 évesek vagyunk, 14 éve ismerjük egymást, 11 éve tart a kapcsolatunk és eddig 8 plüss bárány (barczi) került a gyűjteményünkbe. :)

 

Ági: "Azóta az angolóra óta folyamatosan beszélgetünk, valahogy a kettőnk közös nyelvére „beszéljük át” a világot."

 

Gergő: "Szeretem, hogy más nézőpontból látjuk a világot: ő sejtszintről indul és halad kifelé, én a jogrendszer szintjéről és haladok lefelé."

Ági és Gergő

Ági diplomaosztóját követően - 2008. július
2009 nyarán - Balatonvilágos
2010 karácsony
Péter szalagavatóján
2008. húsvét
2008. húsvét
2010. karácsony
Ági és Gergő
Ági és Gergő
Ági és Gergő
régi, régi, régi...
BSe esküvőjén 2011. május


Néhány fotó az elmúlt ~10 évből

Ma: 2018. nov 16. Péntek